FANDOM


Színválaszték: fóka, kék, vörös, krém, teknőctarka

Ország: Franciaország

0062101753116 bd80086aa3
   A birman (birma) eredetével kapcsolatban a mai napig nem tudhatunk biztosat. A sok eredettörténet közül a legmisztikusabb az a feltevés, hogy nagyon sok évvel ezelőtt egy burmai templomban éltek fehér macskák a papokkal. Egyszer azonban támadás érte a templomot, és az egyik pap halála pillanatában épp a kék szemű Tsun-Kyan-Kse istennő szobra előtt állt. Ekkor pedig ráugrott az egyik fehér macska, aki szintén a szoborra nézett, és kék színűvé változtak a szemei, a pofája, a fülei, a lábai és a farka sötétebb árnyalatúvá vált. Ezt követően a templomban tartózkodó összes többi macska is átment a furcsa változáson. Emellett persze vannak sokkal hihetőbb találgatások a fajta eredetével kapcsolatban. Ezek közül például az egyik legvalószerűbb feltevés az, hogy a fajta Franciaországból származik, ahol keresztezéssel hozták létre a tenyésztők, bár azt is feltételezik, hogy 1900 körül hozták Franciaországba Burmából az első birmant. Az is a francia eredetet igazolja, hogy először 1925-ben jegyezték be  a fajtát szintén Franciaországban, és csak ez után kezdett elterjedni Európa többi országában és az Amerikai Egyesült Államokban. Ma pedig már az egyik legnépszerűbb fajta.
   Csak sziámi mintázatú birman létezik. Emiatt a számi faktor miatt az eredeti szín csak az extremitásokon jelenik meg. A szőrzet többi része halvány árnyalatú. A birmannak nagyon sok kritériumnak kell megfelelnie ahhoz, hogy a fajta összes jegyét tökéletesen viselje. Megkívánják például, hogy a szőrzet arany-bézs árnyalatú legyen a háton és az oldalon, a test többi részén pedig tojáshéj színű. Hibának számít, ha fehér foltok tűnnek fel, valamint a szem körüli világos szőrzet („pápaszem”), és az extremitásokon való színelváltozások, fehér, illetve világosabb árnyalatú részek, esetleg fehér szőrszálak is. A szemnek mélykék színűnek kell lennie. A birman egyik nagyon fontos és szembetűnő jellegzetessége a mancsa, melyet előszeretettel neveznek „kesztyűnek”. Ennek a jegynek tiszta fehér színűnek, és szimmetrikusnak kell lennie, emellett előírás az is, hogy nem nyúlhat túl magasra a mellső lábak hátsó részén, a hátsú lábaknál pedig fordított V alakban jelenik meg a lábak hátulján. A fajta selymes bundája a testén félhosszú-hosszú, pofája és aljszőrzete rövid, a hidegebb éghajlaton pedig vastagabb gallér a jellemző. Arányos , közepes méretű, enyhén hosszított testfelépítésű. Viszonylag rövidek a lábai, mancsai kerek formájúak. Bozontos és tömött farka közepes hosszúságú. A hím egyedek szembetűnően erőteljesebb, robosztusabb megjelenésűek, mint a nőstények. Tehát a tenyésztőknek meglehetősen nehéz dolguk van, ha birmájukat kiállításra szeretnék vinni, hiszen ezt a sok követelményt egyetlen egy macskán teljesíteni nagyon nehéz feladat.
   Meglehetősen hosszú szőre ellenére kevés törődést igényel a bundája, mivel nem jellemző, hogy gubancolódna.
   A birman könnyen nevezhető jelleme alapján magának valónak. Bár szeret emberek közelében lenni, mégsem az az ölben ülő macska, nem szereti a nyüzsgést, ha zaklatják, bosszantják, esetleg kergetik. Rendkívül érzékeny típus, könnyen megsértődik. Nagyon csöndes, általában nem nyávogásával, hanem testbeszédével, puszta tekintetével sugalmazza, hogy mit is szeretne. Szeret elhúzódni, visszavonulni, ezért biztosítsunk számára egy nyugodt és csendes helyet a lakásban. Habár nem egy aktív, játékos jellem, olykor rá lehet venni egy kis szórakozásra is, de erős karakterét bizonyítja, hogy a játékban csak akkor hajlandó részt venni, ha éppen úgy tartja kedve.