FANDOM


Színválaszték: fehér, fekete, vörös, krém, kék, teknőctarka

Ország: Törökország

Torok angora macska 549482 97353
   A török angóra egyike a legrégebbi fajtáknak a világon, de ennek ellenére csak nem régóta ismerik el a különböző szervezetek. Úgy tartják, hogy az első török angóra a 17. század környékén került Törökországból Angliába olasz kereskedők által. Elsősorban gyönyörű fehér bundájával, és az ahhoz párosuló kék szemeivel váltotta ki a népszerűségét az európai arisztokraták körében. Többek között a francia királyi udvarban is nagy imádatnak örvendett, így nem véletlen hogy a fajtát akkoriban „francia macskaként” is ismerték. Csupán a 19. század körül kezdtek el komolyabban foglalkozni ennek a fajtának a tenyésztésével. Más fajtákkal is keresztezték, többek között perzsával is, melynek köszönhetően előkelőbb lett a megjelenésük, mint a kevésbé dús szőrzetű és karcsú török angóráké. Ahogy az új, kerezstezett macskák népszerűsége nőtt, azzal párhuzamosan az eredeti török angórák egyre inkább a háttérbe szorultak. Az 1920-as évek jelentették a fajta mélypontját, amikor Európában, és Törökországban is ritkaságnak számítottak az eredeti török angórák. A törökök azonban nem szerették volna hagyni, hogy az eredeti török angórák teljesen kihaljanak, ezért olyan tenyésztési programot indítottak, melynek célja a fajta kihalástól való megóvása volt (összegyűjtötték a lehető legtöbb eredeti török angórát, és szigorú exporttilalmat vezettek be). Mivel a törökök csak a tiszta fehér és kék szemű angórákat tartották teljesen fajtatisztának, így szinte az összes egyed süket volt. Bár születtek színezett kölykök is, azokat selejtnek tekintették. Az exporttilalom feloldása utáni években a különböző nyugati kiállításokon is a kezdeti években szinte csak fehér macskákkal lehetett találkozni, emellett a kölykök többsége is fehéren jött a világra. Ezért az európai és az amerikai szövetségek is csak a fehér török angórákat ismerte el. Néhány tenyésztő szerette volna felvenni a harcot a fajtára jellemző süketség ellen, amit a színezett egyedekkel szerettek volna elérni. A sok erőfeszítés végül meghozta az eredményt, hiszen az Egyesült Államokban két évvel a fehér török angórák bejegyzése után, 1972-ben elismerték a színezett macskákat is. Európában a FIFé a fehér török angórákat később ismerték el, mint Amerikában (1988), majd öt évvel később elismerték a színezett török angórákat is. Mindennek köszönhetően mára már szinte nem is fordul elő süketség a fajtánál. Az európai tenyésztők pedig nem pároztatnak két fehér török angórát egymással, ezzel is csökkentve a süketség előfordulásának lehetőségét. Emellett amíg az Egyesült Államokban és Kanadában a süket macskákat is alkalmazzák a tenyésztésben, addig Európában egyáltalán nem vehetnek részt ezek a példányok a tenyésztési programban.
   A török angúra elegáns megjelenésű, hosszúkás testalkatú, jó izomzatú, de karcsú macska. Testmérete a kicsitől az közepesen nagyig is terjedhet. A hátsó lábai hosszabak a melsőknél, ezért megfigyelhető a hát vonalán, hogy enyhén felfelé ívelő. Kicsi, kerek mancsai vannak, lábujjai között pedig kis szőrpamacsok vannak. Hosszú farka bozontos, a tövénél vastagabb, a vége felé elkeskenyedik. Végleges testméretének elérése akár két évig is eltarthat. Kis feje kissé ék alakú, Szemei mandulavágásúak és enyhén dőltek. Feje tetején magasan ülnek nagy, hegyes fülei, melyek belsejét szőrpamacs borítja. Orrvonala enyhén domború, stop nélküli, és közepes hosszúságú. Bundája félhosszú, selymes szerkezetű, melynek a testhez kell simulnia. Aljszőrzete rövidebb, mint a test többi részét borító szőrzet. Farka és gallérja bozontos. Meleg éghajlatú területen a török angóra rövidszőrűnek is tűnhet, persze farka bozontossága és a hosszú fülszőrzet ekkor is megmarad. A fajtát minden természetes színben tenyésztik, és mind a négy cirmos mintázat (klasszikus, pettyes, csíkos, spriccelt) elfogadott. Aljszőrzete füstszínű (egyszínű egyedeknél) és ezüstszínű (cirmos egyedeknél) is lehet. Szőrzetében bármennyi fehér lehet.
   A török angóra határozott, magabiztos macska, de emellett nagyon szeszélyes is. Kíváncsiskodó, mindent átkutat, nem kivételek ez alól a táskák és zsebek sem. Szeret mindenhol ottlenni, mnidenről tudni. Nem tartózkodó az idegen vendégekkel szemben sem. A legjobban a törődést és a figyelmet igényli. Mivel nagyon akaratos és kitartó, így általában mindig eléri a célját. Esténként szeret gazdája ölében, vagy közelében aludni. A török angóra kiváló vadász, remek ragadozóösztöne van. Élvezik a játék minden egyes percét. Ha tehetjük, akkor ezt a fajtát ne hagyjuk sokáig egyedül, vagy szerezzünk be neki egy megfelelő társat a magányos percek eltöltéséhez. Tehát török angórát csak olyan embernek ajánlatos tartani, aki szeret minél több időt eltölteni kedvencével, és sokat tud vele törődni, és mindemellett az sem árt, ha értékelni tudja macskája igazán határozott egyéniségét.